Az Ellenség
rocksoulgirl 2007.04.05. 22:01
Ifjuságom sötét, fekete zivatar volt; csak néha láttam egy kivillant sugarat. A villám és a szél ellene tépve harcolt, hogy kertemben piros gyümölcs kevés maradt.
S elértem végre így a Gondolatnak őszét; most kéne fogni már ásót és gerebent, s amit gödrösre túrt s úgy hányt a zord eső szét, mint sír-vájt temetőt: ágyakká töltenem.
S ki tudja, misztikus erőit hátha majdan ép e, vad part gyanánt vízmosta, roncs talajban leli csodálatos álmom: az új virág? -
Óh, kín! óh, fájdalom! - Létünk az óra őrli s a sötét Ellenség, amely szivünkbe rág, vérünkből szív erőt, élni és nagyranőni.
|