A gótikus szobrászat

A északi gótika az épületszobrászatban éri el legmagasabb színvonalát. Az oszlop- és pillérfőkön, párkányokon, ajtó- és ablakbélleteken levéldísz jelent meg. A kapuban gyakran oszlopszobrokként (Chartres) vagy szabadon álló (Reims) alakként jelennek meg figurák, s alakjuk merevsége idővel fölenged, mozgás jelenik meg és a lágy stílus jellegzetes S-hajlata.

Vizitáció vagy Mária és Erzsébet találkozása (1220 körül, a székesegyház homlokzatán, Reims)

Jelentős a síremlékszobrászat, a bronzplasztika, a faszobrászat. Az alakok érzelmet kifejező arccal, plasztikus fejjel, kifinomult, erőteljes mozgással, a testhajlatokat követő mozgalmas ruharedő-ábrázolással jelzik a korszak nivóját. Igen jelentősek a szárnyasoltárok domborművei, faragványai.

„Lovas” a bambergi székesegyház belsejében. Föltehetően a Szent György-téma egy 1235-ben készült német változata, bár az egyik hagyomány szerint III. Konrád császárt, a másik szerint a magyar Szent Istvánt ábrázolja. Ez a lovasszobor a román kori szobrászat dekoratív értékeivel a gótika expresszív humanizmusát állítja szembe.

III. (Merész) Fülöp francia király szobormása (Saint-Denis-apátság, Párizs) Pierre de Chelles és Jean d' An-as munkája. Nem eszményített fejedelemábrázolás, hanem a halotti maszk nyomán készült hű portré, ezért mérföldkőnek számít a realizmus felé haladó gótikus sírszobrászat fejlődésében.

Andrea Pisano (1290 körül-1349) Madonna a gyermek Jézussal (márvány, 31 cm)