Korábbi Életem
rocksoulgirl 2007.04.05. 22:02
Sokáig nagy, dicső termek vendége voltam, száz színt vert bennük a tengeri nap tüze, s pilléreik között az este fekete barlanggá nőtt, bazalt egekké boltozottan.
Az ár-apály a menny képét dajkálta, de zenéjében, az ős, mindenható dalokban, ott csengett, gazdagon s egyre misztikusabban, az égő alkonyat, szemeim öröme.
Ott éltem, s gyönyöröm volt e nyugodt, szines kép, ott éltem, víz, azúr és ragyogás között; homlokom meztelen, illattal-öntözött
rabszolga négerek hűs pálmákkal legyezték, s mind csak egyet akart: föltárni, mi lehet a bús titok, amely úgy gyötri szívemet.
|